Múlt hétfőn érkezett.Pénteken megkaptuk a papírjait -olvasgatva semmi jóra nem számítottam. 10 évesen elsőben...hmmm. Érdekes,két elsős értékelése van. Az egyikben leírták,hogy második osztályba léphet,majd ismét elsős lett,de semmi megjegyzés vagy záradék. A lapjain,értékelésein az áll,hogy a rosszasága mellett még semmit (jóformán) sem tud. Édesanyjával és 6 testvérével kellett eljönniük otthonról az apa italozása és verése elől. Ideiglenesen nevelőszülőhöz kerültek,majd ki tudja mikor- tovább.
Reggel ismerős "apuka" fogta a megszeppent kisfiú kezét. Ismerős,mivel hivatásos nevelőszülő, nagyon sok kisgyerek fordult meg náluk. Még Fehérhegyen "támogatták" az iskolát azzal is,hogy megkérdezték Gizust, melyik évfolyamokon vannak létszám gondok,mert olyan idős gyerkőcöt hoznak haza. Furcsán hangzott-olyan nagyüzeműen-, de láttuk,hogy a náluk levő gyerekek szeretnek ott lenni.Szigorú,de gondoskodó,szerető nevelők voltak.
Patrik szemébe nézve a megilletődés, hála sugárzott.
A gyerekeket már felkészítettem az új pajtásuk érkezésére. Kedvesek, figyelmesek voltak. Reggeli beszélgetéskor Patrik elmesélte a kedvenc játékait, mit szeret csinálni,majd a "költözésük" történetét. A gyerekek némán hallgatták. Nálunk, a környéken is vannak nehéz sorsú gyerekek, de ez őket is meglepte.
Nos, a tanulásban tényleg iszonyatos lemaradásai vannak...mitől is lenne jobb 
10-es számkörben sem tud dolgozni. Mikor kérdeztem,hogy ki segített neki, a válasz az volt,hogy "nálunk,otthon csak italozás és verés volt".
Nem fogunk világot megváltani, de a rövid ittléte alatt próbáljuk (a gyerekek is) amennyire lehet, segíteni.
Read more...
