Utolsó napok

Sokat gondolkodtunk a "párommal",hogy merre vegyük utunkat még egyszer,utoljára ezzel a csapattal. Jövőre már nem ők lesznek,ismét elsőt kezdünk. (én nagyon szívesen vittem volna tovább,dehááát...)
Pénzecskénk nem sok, be is keményítettünk :aki nem hozott egész évben egy fillért sem,az sajna marad itthon pl. Sugi (ill. a szülei) ,aki tavaly sem fizette ki még a megelőlegezett utiköltséget sem,holott ők azok,akik igazán nem szűkölködnek.

Irány Siklós! Most busszal és újból egy vár.:)
Kicsit aggódtam,mert a busz Harkányon keresztül közlekedik és nem tudtuk mennyien akarják ott áztatni magukat egy keddi napon, szerencsénkre bőséges helyünk volt.

-Mikor érünk oda? (kb negyed órányi buszozás után hangzott el először)
-Ottvagyunkmááá?
-..és most?

Siklós nem nagy város,nem egyszer voltam már ott,a várat is könnyen megtaláltuk,csak a bejáratot nem -tavaly is eltévedtünk :)))Láttunk viszont gólyafészket -nagy élmény,nem sűrűn találkoznak ilyennel.
Jó páros ez a mienk:vak vezet világtalant. Sebaj,kellemes séta után bevettük a jajdenagy és jajdeszép várat. Óriási szerencsének tartom,hogy a belépővel minden kiállítást megnézhettünk,bebarangoltuk az összes létező helyiséget. Kérdések sora, ámulat, rácsodálkozások, hatalmas szemek, tátott szájak...Röviden ez volt a jellemző.
Rettentő gyorsan szaladt az idő a millió látnivaló között.
A hazafelebusz iszonyat volt. Hátul sikerült letelepednünk -a népek elöl beragadtak :) Hősééég!! Szegénykéim lankadozva ültek és csorgott róluk a víz - még jó,hogy menet közben járkált a levegő. El- elszundikáltak,ide-oda rakosgatták magukat.

A szülők izgatottan vártak már. A nap summázatát P. visította anyukájának : -Anyaaaa, k*va jól éreztem magam!